Oldalak

2011. április 7.

Együttműködési szándék...

A takarékszövetkezet 2008 októberében - miközben javában dúlt a gazdasági világválság, megnehezítve a vállalkozók életét - egyoldalúan, mindenféle indoklás nélkül az eredeti megállapodáshoz képest jelentősen megemelte a hitelkamatokat.

Azzal, hogy a takarékszövetkezet a 17 év alatt kiépített céget vette meg, munkahelyünket vette el és az esélyét is megszüntette annak, hogy kitermeljük a tartozást.
a
A hitelszerződés felmondása előtt és utána is többször próbáltunk a bankkal tárgyalni:

Például 2009. február 27-én kelt, a takarékszövetkezetnek címzett levelünkben leírtuk, hogy milyen lépéseket tettünk azért, hogy csökkentsük a költségeinket és így továbbra is fizetni tudjuk a törlesztőrészleteket:
  • az alkalmazotti létszámot 5 főről 2 főre csökkentettük,
  • biztosítási díjainkat lecsökkentettük,
  • energiafelhasználást csökkentettük (fűtés, világítás takarékossági lépések, pl. üzletben lecsökkentett fénycsőszám, udvari térvilágítók kikapcsolása, stb.),
  • telefonköltségek csökkentése, bankkártya leolvasó leszerelése (magas állandó költségek miatt), stb.
Kértük a hitel lejárati idejének meghosszabbítását.

Az árverés előtt személyesen kerestük fel a bank képviselőjét, kértük, hogy állítsa le az árverést, az üzletrészek helyett az ingatlant árverezzék el.
    Az árverés után (2010. november) megkerestük a Banki Hitel Károsultjainak Egyesületét is a tárgyalás szándékával. A takarékszövetkezet képviselője egyszer találkozott az egyesület képviselőjével, utána ígérete ellenére többet nem jelentkezett.
    a
    A takarékszövetkezet az árverés óta nem hajlandó elszámolni velünk...
    Együttműködési szándékát jól példázza az is, hogy mint munkaadó hogyan viselkedik (lásd: A bank, mint munkaadó bejegyzést).
    a
    Véleményünk szerint egy kisközösségben működő hitelintézet részéről álságos a banktitokra hivatkozó semmitmondó nyilatkozatok mögé bújni.